Szeretnék egy kicsit bemutatkozni. 26 éves vagyok, párkapcsolatban élek több, mint 8 éve és van egy 11 hónapos kislányom. Pontosabban 13-án tölti be a 11. hónapját a Kisasszony. 🙂
Azért döntöttem egy saját blog elkezdése mellett, mert így nagyon sok mindent ki tudok írni magamból és mostanában ennek szükségét is érzem. Egyfajta feszültség levezetés is.
Természetesen ez nem egy panaszokból álló blog lesz, de az életnek nem csak gyönyörű oldalai vannak, ahogy a munkában, úgy az anyaságban is vannak mélypontok, s talán nem egyedül vagyok ezzel.
Hátha sikerül élményeket megosztani és tanácsot adni-kapni.
2007.január 17-én randiztam először a Párommal és bár akkor még nem tudtam, de az a nap mérföldkő volt az életemben, és az Ő életében is. 🙂
Azóta boldogok vagyunk. Természetesen egy kapcsolatban is vannak nehézségek, de mi ezt jól kezeltük és a tipikus ‘jóban-rosszban’ igaz ránk. Nem vagyok babonás, de a 7. évtől tartottam. Annyi kapcsolat akkor megy tönkre, de nálunk nem így volt, ugyanis a hetedik évben derült ki, hogy babánk lesz. Na, ez volt második olyan pont, ami meghatározta az életünket.
Tényleg minden úgy ment, mint a mesében. Elterveztük, hogy babát szeretnénk, s egyből össze is jött. A terhesség nem volt feszültségtől mentes, mert azért a vizsgálatok nagyon be tudják paráztatni az embert. Engem sikerült is. A csodálatosan “modern” AFP vizsgálat volt az én mumusom. Azt az izgulást komolyan nem kívánom senkinek, de szerencsére már csak rossz emlék.
2014.06.13-án, pénteken megszületett a kislányunk, Lili. Tündéri kislány. Itt csöppentem bele ténylegesen az anyaságba, mert felelek egy kis életért, ami nagyon nagy felelősség. Azóta nincs pihenés, mert folyamatosan féltem, óvom, néha meg is kapom, hogy túlzásba viszem, na de könyörgöm: Anya vagyok!
Közel 11 hónap alatt teljesen más lett az életem. Régebben én meg sem álltam, szerettem nagyokat sétálni, hirtelen ötlettől vezérelve az éjszaka közepén elmentünk a Párommal fagyizni, s sorolhatnám még, de itt annyi a lényeg, hogy imádtam úton lenni. Szerettem a spontán dolgokat, s ezt a mai napig szeretem, csak már nem mindig lehet összeegyeztetni a jelenlegi “munkámmal”. Egyébként egy cseppet sem bánom, mert nem cserélnék senkivel.
Nagyon nagy szerencsém van a Párommal, mert mindenben próbál segíteni. Nagyon jó Apa. Imádja is a lánya. 🙂
Sajnos ahogy írtam az élet nem mindig felhőtlen, mert vasárnap jöttünk haza a kórházból, ugyanis Lili megkapta a rotavírust és kétszer 5 napot töltöttünk a Szent László kórházban. 🙁
Kemény időszak volt ez. Ilyenkor mindig eszembe jut a terhesség, hogy mennyi izgulással jár, s ahogy megszületik egy gyermek ez csak fokozódik.
Na, de ez a blog nem csak az anyaságról fog szólni, hanem ahogy a címében is benne van, egy anya egyben nő is, és ezt nem szabad elfelejteni. Anyaként is mindent megteszünk, hogy csinosak legyünk, hogy divatosak. Igaz, hogy nem egy trendi manikűr elkészítése lesz nap elején az első feladatunk, de nem szabad, hogy ne fordítsunk időt magunkra. Minél kiegyensúlyozottabb az anya, az a gyereken is meglátszik majd.
Szóval az a tervem, hogy anyaként és egyben nőként megosszam a tapasztalataimat.
Hamarosan újból írok! 🙂
Szép estét kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: